Napjainkban szinte mindenkinek a rendelkezésére áll a technika, hogy kiadványokat állítson elő. Némi gyakorlattal egészen „pofás” dolgokat képes bárki is készíteni. De…

… csempét le- és felrakni mindannyian tudunk, csak nem mindegy, hogy az olyan lesz-e amilyennek tényleg elképzeltük. Ilyen a kiadványszerkesztés is. Legyen az egy szórólap, plakát, füzet, könyv, banner, megvannak az esztétikai-, tipográfiai- és technológiai szabályai a tervezésnek.

A grafikusok nem nyomdászok, a műszaki/kiadványszerkesztők és tördelők nem grafikusok. Régebben ez három, jól prosperáló szakma volt. A kérdés, hogy minek is nevezzük azt a munkafolyamatot, amely az ügyfél által elfogadott, gyártható tervig vezet? Grafikai tervezésnek? Kiadványszerkesztésnek? Tördelésnek?

A választ Önökre bízom, és bízom benne, hogy ha minket választanak akkor közösen szép, esztétikus és hibátlan kiadványokat készítünk.

A megrendelő gondol egyet (jó nagyot!). Ezt a gondolatot minél pontosabban megpróbálja átadni nekünk. A „csinálj valamit” általában kicsit kevés. Az nekünk sok időbe, az ügyfélnek pedig sok pénzébe kerül (nekünk az időnk kevés…).

Mi a megrendelő gondolatát megpróbáljuk „számítógépre” vetni, majd büszkén, dagadó mellel elküldjük. Az ügyfél alaposan megnézi, megrágja, javít, ötletel, visszaküldi az észrevételeit. Mi ötletelünk és javítunk. (Párszor „pingpongozunk”.)

A sokadik kör után, miután sok új ötlet megvitatásra, és sok elkövetett hiba javításra került (csak az nem hibázik aki nem dolgozik), az ügyfél áldását adja a kész anyagra. Mi tudásunk legjavát adva előkészítjük a gyártásra, és…

… ez a művelet már szinte semmiség az előzőekhez képest. Egyszerűen csak elkészítjük a kiválasztott technológiával és anyagra a terméket (a Ponyvaregény című klasszikust idézve: „Örülük Vincent…?”)